Események Az egyházközség életével kapcsolatos események
Elhunyt Budavári Zoltán
„Velem csak eggyel többen vagytok”
Létrehozás dátuma: 2015. január 03. szombatUtolsó módosítás: 2018. szeptember 09. vasárnap
Kategóriák: Közösség
Címkék:
2015. január 3-án, szombaton, késő este elhunyt Budavári Zoltán, egyházközségünk világi elnöke.
Kedves Testvérek! Fájdalommal telt szívvel tudatjuk, hogy szeretve tisztelt világi elnökünk temetése január 16-án, péntek, délután 3 órakor lesz Pátyon, a katolikus temetőben. A temetést követően Harkai Gábor plébános engesztelő gyászmisét mutat be az elhunyt lelki üdvéért a pátyi Szent II. János Pál pápa templomban (Páty, Templom tér 884/5 hrsz). Kérjük a Testvéreket, vegyünk minél többen részt a szertartáson és az azt követő gyászmisén! Imádkozzunk külön-külön és együtt is Zoli bácsiért és őt gyászoló családtagjaiért!
Engedjék meg, hogy a csatolt képekkel Rá emlékezzünk! Rá, aki csendes vezetője volt képviselőtestületünknek az Őt mindig jellemző udvariasságával, páratlan humorával és határtalan segítőkészségével. Intelligenciájánál csak szerénysége volt nagyobb. 67 évet élt, 40 éve volt tagja az egyházközségi képviselőtestületnek és ebből 30 éve annak elnökeként dolgozott. Sokszor mondta, amikor egy feladatra felkértük, hogy „Velem csak eggyel többen vagytok”, pedig ez nem volt igaz...
Bölcsessége, emlékezőtehetsége, Isten és közösségünk iránti mély elkötelezettsége gyakran volt támaszunk az elmúlt években. Zoli bácsi szeretett bennünket és jól érezte magát közöttünk. Alig vannak, akiknek nem adatott meg egy szép emlék Vele kapcsolatban.
Hisszük, hogy földi halála napja égi születésnap is egyben. Az örök Világosság fényeskedjék Neki!
Nyugodjék békében!
Kővágó István
Wass Albert: Halál
Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.
