• Archívum » 
• Templomszentelés » 
• Kilenced
•  » Megújulás - 8. hét

Kilenced

Megújulás - 8. hét

„Korábbi életetekkel ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lelketekben és gondolkodástokban, 24s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény.” (Ef. 4,22-24)

Miként minden élet az isteni ősforrásából ered, az én életem is. A keresztség által részese lehetek az isteni létnek és életnek. Ám az élet nagy külső és belső veszélyeknek van kitéve, sőt a halál tövisét is magában hordja. Minden élet magában hordja a kockázatot. Mindenki számára csak olyan mértékben lesz sikeres, amennyiben Istennel éli és vele kockáztatja. Mert vele, Istennel legyőzhetjük az élet értelmetlenségeit, még a halált is. A bűn által újra meg újra sérül az Istennel való kapcsolatunk, ám a bűnbocsánat kegyelme újra meg újra segít abban, hogy lassanként teljesen Isten gyermekeivé formálódjunk. Köteleződjünk el ebben az új életben! Teremtsük meg magunknak a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy egészségesen növekedhessen ez az istengyermeki élet bennünk és általunk. Teremtsünk időt arra, hogy elcsendesedve, az életünket szemlélve hitben felismerjük Isten akaratát és kívánságait, éppen azt, ami itt és most nekünk szól, melyeket Ő emberek és dolgok által sokféleképpen ad tudtunkra. Ennek a hitnek a fényében mindinkább megélhetjük Isten személyes szeretetét és vezetését. Ez az új szemléletmód segít majd bennünket abban, hogy e világ dolgait Istenhez kapcsolva szemléljük, Isten akaratának megfelelően használjuk és élvezzük. Segít majd abban, hogy Isten szemével lássuk embertársainkat, kapcsolatainkat. Ez az új élet uralomra akar jutni bennünk, át akarja alakítani és meg akarja nemesíteni emberi természetünket, az élet és boldogság utáni éhségünket Istenben akarja kielégíteni.

Összekapcsolódva Krisztussal képes vagyok oázist teremteni, elő tudom segíteni azt, hogy egy darabja a világnak igazságos, szeretetteljes, összetartó családias közösséggé váljon, amelyben az életem megérhet és teljességre juthat, amelyben Krisztushoz hasonlóan búzamagként a mindennapi életben felőrlődve környezetem élő kenyerévé lehetek. Tudnunk kell, hogy az ember természetfeletti céljainak elvesztésével a természetes célokat is elveszíti. Az örök boldogság vagy az örök boldogtalanság már itt, a földön elkezdődik.

„Futunk, »elfelejtve a múltat«. Amikor a hitélet megújulását várjuk, nem kell a letűnt korok iránti nosztalgiába esnünk. Isten műve sohasem ismétlődik meg, ő mindig új formákat talál vándorló népe számára. (. . .) Fontos tehát, hogy hasztalan siránkozás nélkül a Lélekre hallgassunk, és kitartó következetességgel »nekirugaszkodjunk a jövőnek«. Úgy azonban, hogy a körülmények fényénél meglássuk, hogyan lehet és kell a jelen pillanatban Isten Országát építeni.”  (Szent II. János Pál pápa 1991. évi első magyarországi látogatása során a püspökökhöz szólva mondta ezeket a szavakat a Filippi levélre (3,13–15) utalva)

Szent II. János Pál pápa! Kérlek, segíts, hogy sose veszítsem el lelkem frissességét, és mindig kész legyek a megújulásra!

Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Urunk, kérünk, segíts bennünket, hogy templomodban élő közösségünk légköre mindig a Te szeretetedet sugározza!