Események Az egyházközség életével kapcsolatos események

2014. június 23-27. karitász tábor Pátyon

Tücsök a karitász táborban

Dátum: 2014. június 27. péntek
Utolsó módosítás: 2014. december 21. vasárnap
Kategóriák: Közösség
Címkék: Tábor, Karitász, Hittan, Lelkigyakorlat, Kirándulás

Nem, nem . . . és nem Jean de La Fontaine meséjéből ismert állatról van szó! Tücsök a „tábori” kutya, aki az első kirándulási napunkon velük tartott. Hősiesen kutyagolt mellettünk, kerítést mászott és nagy népszerűsége ellenére is szerény, barátságos maradt. - „Jó neki, mert 4 lába van” -, irigykedtünk.

A pátyi karitasz csoport június 23 – 27. között rendezte meg ez évi nyári napközis táborát. Olyan gyermekeket vártunk, akik a szünidő elején még nem tudnak elmenni nyaralni. 12 fő kisebb-nagyobb gyermek jött el, hogy jól érezze magát és szerény programjainkon részt vegyen.

Első nap – hétfőn – Budakeszi és Páty között túráztunk. Ez az erdei út része az ősi zarándokútnak, az El Caminónak, vagyis a Szent Jakab-útnak, és azt is megtudtuk, hogy a teljes zarándokút a Tejút szimbóluma. Erre az útra könnyen rátalálhatunk, csak a fésűkagyló jelzést kell figyelnünk. A 3 és fél órás utat a nagy meleg ellenére könnyedén megtettük. Kicsit elfáradva térünk vissza a templomba, ahol nagyon finom ebéd várt ránk. Félórás szieszta után megérkezett Gábor atya, aki sok érdekes dolgot mesélt a Bibliáról. Sőt egy bibliai történetet is eljátszott közösen a gyerekekkel.

A napi menetrend mindig túrával kezdődött. Az esős idő ellenére a Főkút-forráshoz is elgyalogoltunk. A magas páratartalom sem zavarta a csapatunkat abban, hogy mezei virágokat, bogarakat, rovarokat és hüllőket figyeljen meg a terepen. Péter bácsi, a túravezetőnk – herpetológus lévén – nagy szakértelemmel magyarázott és fogta meg szemléltetésként az állatkákat, majd visszaengedte őket a „vadonba”. A forrás környéke a római korban fürdőhely volt, erről is sikerült ismereteket szereznünk.

A környék kulturális emlékei sem maradtak ki a programból, habár sok tervezett helyre időhiány miatt nem jutottunk el. Szerdai napi célpontunk Zsámbék volt. A Nyakas-hegyen található Romtemplomot és környékét fedeztük fel. Ellátogattunk a Lámpa Múzeumba is, ahol a sok szép petróleumlámpa mellett egy impozáns páva is billegtette tollait érkezésünk tiszteletére.

Több tervezett túra az eső miatt elmaradt. Csütörtökön egy rövid szabadba tervezett program keretében megnéztük a budaszentlőrinci pálos kolostor romjait. Ez a János-hegy és a Hárs-hegy között található. Ismét Péter bácsi mesélt érdekes történelmi adatokat a rend kialakulásáról. Ez a nap mozgalmas volt, visszaérkezéskor gyors ebéd, ami minden nap bőséges és nagyon finom volt, és épp hogy lenyeltük, máris kezdődött a cseresznyelekvár főzése. Közben Orsi néni érkezett gitárral. Gyermekdalokat, meséket tanultunk, báboztuk, jókat nevettünk. Pihenésre nem maradt idő, mert lóhalálában siettünk lovagolni. Ilona néni lovas iskolájában már várt ránk Rudolf. Mi egyszerűen „letúrórudiztuk”. Szerencsére Rudi értette a viccet - egy-két citrommal meg is ajándékozott minket -, és jól tűrte a hátán lovagló, akrobatikázó gyereksereget.

Elérkezett az utolsó nap, péntek. Szomorú szívvel találkoztunk reggel, annak ellenére, hogy állatsimogatóba készültünk; Oh, csak még 1 hét . . . - sóhajtozunk. Buszra szálltunk, irány a Vadaspark! Így, felkiáltójellel . . . már nyitáskor ott toporogtunk. Megtudtuk, hogy új állat érkezett: a hiúz, és Daninak, az egyik mosómedvének éppen szülinapja van. A mosómacik életéről igen bőséges felvilágosítást kaptunk; többek között, hogy koszos ruháinkat ne bízzuk rá, nem is szeretnek mosni. Hiúzunk nem volt valami nyugodt, fel s alá járkált bojtos fülét ide-oda mozgatva. Láttunk tudós baglyot, Mátyás királyunk hollójának valamelyik ősét is megcsodálhattuk. A parasztudvarban nem kaptuk felvilágosítást a kétlábúaktól, hogy „akkor most mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás”. De megismertük, hogy a falusi udvarban milyen állatokat tartottak régen és ma.

Őzeket simogattunk, de a medvéket és farkasokat távolról szemléltük. Felkapaszkodtunk a kilátóba, majd’ elvitte hajunkat a szél. Ráláttunk a budai hegyekre, integettünk az itthoniaknak, de csak az alattunk lévő farkasok jeleztek vissza. Rövidnek tűnt az vadasparkbeli séta, hisz az utolsó nap mindig gyorsabban telik. Délután tobzódtuk az édességekben, a fincsi ebédhez aranygaluska járt, majd palacsintát sütöttünk, és befejezésül fagyiztunk.

A tábor ideje alatt sok értékes baráttal gazdagodtunk, sok fontos dolgot megtanultunk, például hogy minden nap meg kell köszönni a jót és a rosszat is, hálát kell adni minden egyes percért. Kézügyességünket és fantáziánkat is próbára tettük. Lerajzoltunk kedvenc állatainkat, fadobozt készítettünk, melyet mindenki egyedileg dekorált. Lekváros üvegekre matricát terveztünk, személyre szabottan. Fontuk karláncot, nyakláncot, és barátságokat kötöttünk.

Jó volt ismét együtt lenni!

Köszönet a részvevőknek; Czajlik Gabriellának, Tihanyi Péternek (az egész hetes munkáért) Finok Orsinak (a zenei programért, bábozásért), Lakatos Istvánnak (a fa dobozok alapanyagáért és az összeállításban való segítségért), Sadeczky Ilának és lányának, Borinak (a finom ebédekért, édességekért, gyümölcsökért), Harkai Gábor atyának, Szloboda Lajosnak (a vallási oktatásért), Fábián Andreának (konyhai munkákért, takarításért), Tücsöknek (hogy cukipofa volt).

Külön hálával tartozunk támogatóinknak; Peszmeg Balázsnak (a cseresznyéért a lekvárhoz), Tóthné Kelemen Tündének (a kecsketejért a palacsintához, kakaós italhoz), az Ida Cukrászdának (a fagylaltozásért), Bíró Ilona Lovas Iskolájának (a lovagoltatásért).

Hájas Ágnes, karitász tag



Ha fel szeretne iratkozni egyházközségünk levelező listájára, ahol a vasárnapi hirdetésektől kezdve, egyházközségünk mindennapjait érintő témákon át, egymást segítő felajánlásokig olvashat, kattintson a feliratkozás gombra és kövesse az utána leírt utasításokat!