• Archívum » 
• Templomszentelés » 
• Kilenced
•  » Szolgálat - 3. hét

Kilenced

Szolgálat - 3. hét

„ Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.” (Jn 12,26)

Tartalmas életet szeretnék élni. Szeretnék alkotni és alakítani; szeretném az életet szolgálni és felelősséget vállalni. Isten a körülményeim által megmutatja, hogy mit kér tőlem, hogyan tudok mások szolgálatára lenni. Átgondolom embertársaim sokféle igényét és nehézségét, kezdve a hozzám legközelebb állókon, és megfontolom, hogyan tudok a szolgálatukra lenni. Végiggondolom, vajon milyen szolgálatot kíván tőlem a szűkebb és tágabb családom, a kisebb és nagyobb közösség, amelyhez tartozom. Milyen anyagi és szellemi hozzájárulást kívánnak tőlem ezek a „sejtek”, hogy az együttélést a vidám és egészséges élet és állandó megújulás jellemezhesse? Fel akarom ismerni a konkrét körülmények kihívásait, és tehetségemhez és lehetőségeimhez mérten készen állok az alkotó tevékenységre és a helyzet alakítására. Igent akarok mondani a kereszt terhére, amit a tevékenységem ezekben a csoportokban magában rejt, és minden szenvedést és fáradozást igyekszem Krisztusban gyümölcsözővé tenni értük. Közben ezen igyekezeteimet imádságban folyamatosan Isten elé viszem, az Ő kezébe helyezem. Igent mondok az embertársaimra, mert Isten igent mondott rájuk. Hiszek a bennük rejlő jóban, mert Isten mindegyikünket a tökéletesedés és a gyümölcsözőség útján akar vezetni. A legnagyobb részét annak, amim van és ami vagyok, embertársaimnak köszönhetem. Rá vagyok utalva a többiekre, szükségem van rájuk, s arra, hogy ők is igent mondjanak rám, és higgyenek a bennem lévő jóban. Ugyanakkor nekik is szükségük van rám, egészen.

„Előbb a közösségi szellem előmozdítása a feladat, ezt kell nevelési elvként magunk elé tűznünk mindenütt, ahol embert és keresztényt formálunk, mindenütt, ahol … családok és közösségek épülnek. A közösségi szellem mindenekelőtt azt jelenti, hogy szívünk pillantását a bennünk lakó Szentháromság misztériumára szegezzük, akinek fényét fel kell ismernünk a mellettünk élő testvérek arcán is. A közösségi szellem azt jelenti, hogy a misztikus Test mélységes egységének megfelelően figyelünk hittestvéreinkre, úgy tekintünk rájuk, mint „közülünk valókra”, megosztjuk velük örömeiket és szenvedéseiket, kitaláljuk vágyaikat és válaszolunk szükségleteikre, igaz és mély barátságot kínálunk nekik. A közösségi szellem azt a képességet is jelenti, hogy meglátjuk a másikban a jót, hogy úgy fogadjuk és értékeljük azt, mint Isten ajándékát: mint „számomra való ajándékot” is, nem pusztán annak a testvérnek az ajándékát, aki közvetlenül kapta. A közösségi szellem végül azt jelenti, hogy megadjuk a testvérnek az „őt megillető helyet”, hogy „hordozzuk egymás terhét” (Gal 6,2), és elutasítjuk azokat az önző kísértéseket, melyek folyamatosan fenyegetnek bennünket, s amelyek versengést, karrierizmust, gyanakvást és irigységet szülnek. Ne essünk illúziókba: e lelki haladás nélkül a közösségalkotás külső eszközei nem sokat érnek. Lélek nélküli látszattá válnának, csak mímelnék a közösséget, nem pedig a növekedés kifejeződéseit és útját alkotják.” (Szent II. János Pás pápa – Novo Millenio ineunte - Az új évezred kezdetén c. enciklikából)

Szent II. János Pál pápa! Kérlek, járj közben értem, hogy mindig felismerjem, mi az, amit meg kell tennem, és mi az, amivel „csak” annyi a dolgom, hogy egészen az Isten kezébe  helyezzem!

Miatyánk…

Üdvözlégy…

Dicsőség…

Urunk, kérünk, segíts bennünket, hogy templomodban élő közösségünk légköre mindig a Te szeretetedet sugározza!