Események Az egyházközség életével kapcsolatos események
Elhunyt Ozsvári Csaba
Létrehozás dátuma: 2009. július 09. csütörtökUtolsó módosítás: 2019. január 21. hétfő
Kategóriák: Közösség, Templom építés
Címkék: Bronzkapu
Elhunyt Ozsvári Csaba egyházi ötvösművész
Az első leírt híradás 2009. július 10-én reggel:
"Számunkra szomorú, de Csaba barátunk számára örvendetes hírt kell eljuttassunk. Tegnap este 18 óra után egy órai újraélesztési kísérlet után feleségétől, barátaitól, Tillmann atyától, Gertrúd-Mária nővértől körülvéve és érte imádkozva feltámadt az örök életre. Távozása számunkra, itt maradottaknak fájdalmas, de ugyanakkor irigylésre méltóan szép volt. Ezen a délután volt 3. Schönstatti Szövetségi Csoportunk első szentelésének ünnepsége. Csaba és Imri erre nagyon készültek. Elvégezték szentgyónásukat, megújították szeretetszövetségüket, első fogadalmukat letették, melyre válaszuk a következő volt: Máriával Jézusért, és oltáriszentséghez is járultak. Csaba nagyon boldog volt. Dr. Török Péterrel, Csabai Gáborral, Csabával koccintottunk, és "vérszövetséget" kötöttünk. Csaba, mikor velem koccintott, a szokásosat mondta: a bronzkapura! Ez voltélete nagy álma, ami most félbemaradt. A közös csoportképen még boldogan ott van velünk. Néhány perccel később, amikor leültek beszélgetni, egyszer csak ráborult az asztalra. Török Péter ott ült mellette, azonnal lefektette. Mire én is odaértem, már alig lélegzett. Péter megkezdte az újraélesztést, a többiek az imádkozást a Szentélyben. A mentők perceken belül ott voltak, de nem tudták Csaba életét megmenteni. Csaba számára a legszebb volt, hogy a szentségekkel ellátva, élete egyik legszebb pillanatában, feleségétől és barátaitól körülvéve fájdalommentesen, egy pillanat alatt léphetett át a mennyországba. Este sokáig imádkoztunk vele és nélküle. Távozása pillanatáig Tillman atya kezét fogva imádkozott vele feladva a betegek szentségét.
Kérünk mindenkit imádkozzatok feleségéért Imriért és gyermekeiért Áronért, Imriért, Csabáért, IIonkáért, Rozikáért, akik itt maradtak és leginkább érzik hiányát.
Schumicky András (Szepi) és Ildi a 3. Családszövetség tagjai és barátai"
A templomépítés kapcsán többször találkoztunk, mindig a tiszta, feltétel nélküli Isten szeretet sugárzott belőle. Alázatos ember, aki tehetségét Isteni adománynak tekintette és szolgálatként művelte művészetét. Tavaly, amikor a gerince rakoncátlankodott, kétségbe volt esve, hogy az új pátyi templom kapujával nem tud haladni. Ez nagyon bántotta, a lelkiismerete nem hagyta nyugton. Azt mondtuk van még idő, a templomunk lassabban épül, mire odaérünk, úgyis készen lesz a mű. Utolsó találkozásunk Neszmélyen volt (ahol a fenti kép is készült) néhány héttel ezelőtt, ahová azért jött, hogy az egyházközségi táborban előadást tartson Szent Pálról. Szemérmesen mondta, hogy szabadon nem nagyon tud előadni, ezért jórészt papírról fogja majd az előadást olvasni. Kerek volt, egész és érthető, látszott a sok-sok készülés. Sajnos a művét és művészetét előbb hagyta abba, mint szerettük volna, de amit mi itt Pátyon Csabából megismertünk egyértelmű, hogy azonnal és feltétel nélkül az örök boldogságba lépett.
2009. július 9-én délután-este Óbudaváron az ég és a föld összeért, ablak nyílt a menyországra, Csaba most már közvetlen közelről tud közbenjárni új templomunk épülése érdekében.
46 éves volt.
Reményi László
Ozsvári Csaba az Új Ember 2007. április 8-i számában így vallott művészetéről: "A szent művészet átlát innen a másik oldalra, és tud is vallani róla. Rendeltetése nem pusztán az, hogy gondolatokat közöljön, felkeltse egyéni áhítatunkat, segítsen az imádságban, és vallásosságunkat díszítse, hanem hogy egész emberi mivoltunkat megrázó hatást keltve művelje a lelket, képessé tegyen a szenvedélyes életre, a jóra, a szépre és az igazra, és felkészítsen a halálra, az Istennel való örök találkozásra."Ozsvári Csaba felkészülten állt Teremtője elé.
Mária Rádió interjú Ozsvári Csabával (.mp3, 22 Mbyte )
