Kilenced
Irgalom - 2. hét
Dátum: 2019. március 03. vasárnapUtolsó módosítás: 2019. április 15. hétfő
Kategóriák: Közösség
Címkék: Szent II. János Pál, Templomszentelés, Kilenced
„Legyetek tehát irgalmasok, ahogy Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36)
Istenem! Minden egyes embert Te teremtettél. És Te nem teremtesz selejtet – ezt sokszor hallottam Böjte Csaba atyától. Ezért hinni akarok az emberekben lévő jóban - a sok csalódás ellenére, amit eddig megéltem, a sok tévedés ellenére, amit átélni kényszerültem, az állandó harc ellenére, aminek nap mint nap tanúja vagyok. Te minden gyermekedet úgy szereted, amint van, és mindegyikünkre irgalmas tekintettel nézel. Én sem vagyok tökéletes, ezt jól tudom. Nem mindig könnyű ezt elfogadnom, mégis minden nap újra meg újra igent akarok mondani arra az önmagamra, akinek teremtettél, a Tőled kapott feladataimra és a határaimra. Ha ez sikerül, akkor és csak akkor kerülök harmóniába önmagammal, és csak így válok képessé arra, hogy mások számára jelen legyek, őket szeretettel elfogadjam a gyengeségeikkel, a nehézségeikkel, a korlátaikkal együtt. Aranyásóvá akarok válni, aki a sok értéktelen homok között is meglátja az arany csillogását, és azt helyezi figyelme középpontjába. Ha Te irgalmas vagy hozzám, én sem lehetek más a többiekkel szemben.
„Krisztus tudta, hogy szeretete és irgalma jelenvalóvá teszi az Atyát. Éppen ezért ezt tekintette küldetése, messiási feladata fő bizonyságának.
Az irgalom sajátos és igazi ereje nemcsak abban áll, hogy bátor, éles és segítőkész szemmel néz az erkölcsi, fizikai, testi rosszra, hanem az irgalom természetéhez az is hozzátartozik, hogy észrevesz, és azonnal segít; s kimenti az értéket a rossz valamennyi formájából, ami a földön vagy az emberben van. Ha pedig az irgalmat így fogjuk föl, akkor Krisztus messiási üzenetének alapvető tanítását jelenti, s művének alkotó erejét jelzi. Ily módon értették és gyakorolták az irgalmat tanítványai és követői, kiknek lelkében és tetteiben épp az irgalom bizonyította szüntelenül a teremtő szeretetet, mely nem engedi, hogy „legyőzze a rossz”, hanem legyőzi a „jóban a rosszat”.[69] Ezért van szükség arra, hogy az irgalom igazi arcát mindig újra fölfedezzük. S jóllehet különféle előítéletek szólnak ellene, korunknak mégis igen nagy szüksége van erre.
Így tehát az irgalom elengedhetetlen föltétele annak az emberek közötti kapcsolatoknak, melyek tiszteletben tartják az emberi értékeket és a kölcsönös testvériességet. Ilyenféle kötelék azonban nem alakulhat ki az emberek között, ha kapcsolataikat csak az igazságossághoz akarják szabni, mert bármilyen formában valósul is meg az igazságosság, elmondható, hogy szüksége van arra, hogy a szeretet „helyesbítse”; az a szeretet, mely Szent Pál szava szerint „türelmes és jóságos”, vagy más szóval élve, magába foglalja az irgalmas szeretet tulajdonságait, melyek az Evangélium és a keresztény vallás sajátos jellemzői.” (Szent II. János Pál – Dives in misericordias – Enciklika az Isteni Irgalmasságról)
Szent II. János Pál pápa! Kérlek, járj közben értem, hogy megtaláljam önmagamban a harmóniát, és ezáltal képessé váljak másokban mindig a jót meglátni!
Miatyánk…
Üdvözlégy…
Dicsőség…
Urunk, kérünk, segíts bennünket, hogy templomodban élő közösségünk légköre mindig a Te dicsőségedet hirdesse!
